Hihetetlen jó ez a jóidő! Sári egész nap kint akar lenni, ha behozom valamiért, sír! Persze, azért különösen izgalmas a kintlét (nekem), mert ő ugye még leginkább síkban közlekedik, de mászni a betonon vagy a fűben kevésbé praktikus. Nekem, mert őt ez nem zavarja. Hiába terítettem le neki pokrócokat, fél percnél tovább nem nagyon marad rajta, mert egyértelműen sokkal érdekesebb a füvet tépkedni, mint unalmas játékokat babrálni. Így a nap végére Sári olyan szutykos lesz, hogy most tényleg van értelme a fürdetésnek, ráadásul rá kellett döbbennem, hogy a lányomnak nincsenek nyúzni való játszós ruhái, hanem csak és kizárólag olyan göncei vannak, amit az anyja félt, hogy összepiszkol. Tiszta szerencse, hogy az egyik ruhacsomag, amit az ebay-en rendeltem neki, sokkal használtabb, mint a képeken látszódott, úgyhogy abból majd pecázok ki neki udvari nadrágokat.

Egyébként az új szenvedély a homokozás, ami egyenlőre csak a játszótéren végezhető tevékenység, de remélem, hamarosan Cs. megépíti a saját homokozónkat, és akkor akár egész nap lehet abban csücsülni, és kóstolgatni, hogy milyen összetételben a legfinomabb a homok. Ennek örömére amúgy a babakocsija is tiszta homok lett, sőt, időről időre olyan helyekről is kerülnek elő szemcsék, amelyek a homokozóközelében nem jártak az utóbbi időben.

Sári most már tökélyre fejlesztette a felállást, bár a bútorokban nem bízik annyira, mint bennem, úgyhogy az egész napom nagyjából azzal telik, hogy ő a kezemet fogva áll. Ha ülök, vagy fekszem mellette, odamászik, és megkeresi a kezeimet, vagyis mintegy kiszolgálja magát - felhúzózkodik, és olyankor borzasztó büszke. Persze, az egyensúlya még elég labilis, úgyhogy nagyon erősen kapaszkodik, de már nyoma sincs a lábujjazásnak. Emellett -főleg kint- állandóan gyalogolna. Kicsit nagyképűség lenne járásnak nevezni, amit belénk csimpaszkodva művel, mert inkább arról van szó, hogy egy picit képes megállni egy lábon, és addig a másik lábát valahova helyezni, de határozottan szeret így mászkálni, úgyhogy kénytelenek vagyunk vezetgetni. Ez egyébként azért idegesít, mert nincs egy normális cipője, és ugyan már egy hete rendeltem neki Pediped-et, mert azt hallottam, hogy ez olyan, mintha mezítláb lenne, de még nem érkezett meg. A keménytalpú cipőktől azért félek, mert sosem érzem, hogy hogyan van benne a lába, és félek, hogy rosszul rögzül neki. Na, a szoptatás, hozzátáplálás, és altatás kérdésköre után ez az a téma, amiben a legtöbb egymásnak ellentmondó véleményt lehet olvasni.

Egyébként csalóka ez a jóidő, mert Sári betaknyosodott - gondolom, azért, mert bár kint 27 fok is van, de a talaj azért hidegebb. Viszont mégsem adhatok rá nagykabátot... Mindenesetre most szívjuk az orrát, és egy nappal elhalasztottuk a rokonlátogatást.