Szoktam olvasni mindenféle női magazinokban a gyerekszáj rovatokat, és bár Sárinak még nagyon szegényes a szókincse, azt azért elhatároztam, hogy gyűjteni fogom a mondásait. Alant az első gyenge kísérlet az elmúlt hétről...
Állunk a lépcső előtt, nyújtom Sárinak a kezemet, hogy felveszem, és leviszem. Erre ő határozottan, élesen felkiált, miközben arrébb löki a kezemet: "Nem!". Majd szelídebben, de még mindig határozottan mondja: "Baba!". Vagyis ne vigyem le, majd lemegy egyedül. Így is lett, persze, fogtam a kezét.
Koszos volt a keze, meg kellett mosni. Elballagtunk a fürdőbe, szépen előszedtük a sámlit, ő ügyesen felállt, épp addig ér így, hogy a vízsugár alá tudja tartani a kezét, ezért (is) természetesen segíteni akarok neki. Most persze abban a korban van, hogy mindent egyedül akar csinálni, úgyhogy ellöki a kezem, és rám kiabál: "Neeeem!!! Baba!" - vagyis hagyjam, hadd csinálja egyedül.
Pakolja ki a ruhákat a fiókból, és igazi kislányosan magához próbálja őket. Mondom neki, hogy ő egy igazi kislány.
Sári: Neeeeem.
Anya: Hát akkor mi vagy?
Sári (határozottan): Baba.
UPDATE: videó itt.
Mondtok, amit mondtok