Tegnap szerelték a villanyt az új konyhához, ezért egész délelőtt vésték a falat, ami nagy hanggal és porral járt. Kézenfekvő volt, hogy Sárival elmenjünk otthonról, és mivel az idő cserébe jó szar volt, ezért gondoltam, elvinném a sóbarlangba. Ami elvileg minden nap nyitva van.

Természetesen hétvégén nem volt, pedig szegény Sári már úgy beleélte magát. Nem mintha tudná, mi az a sóbarlang, de azért mondogatta, hogy oda akar menni. Mondtam neki, hogy zárva van, mire hisztizett egy sort, hogy akkor anya nyissa ki. Elmagyaráztam, hogy az nem anyáé, nekem nincs kulcsom, de nem igazán győztem meg. Innentől kezdve nem akart beszállni a kocsiba, úgyhogy kellett egy sort sétálnunk a szélben.

Annyira élvezem, hogy Sárival már egész jókat lehet beszélgetni! Gyakran kapom magunkat azon, hogy már fél órája trécselünk, a bölcsiről, vagy másról - persze, eléggé interaktívnak kell lenni egy-egy beszélgetés során, mert legtöbbször tudni kell, hogy mit is akar mondani a gyerek, és rá kell vezetni a kérdésekkel.

A séta és kis lakótelepi játszóterezés után plázázni mentünk - jó magyar kikapcsolódási szokások szerint. Semmit nem vettünk, leszámítva Sárinak ebédet, mert a falfurkálás miatt tegnap nem volt főzés. Mivel még mindig nem akartam hazavinni, így bementünk egy gyorsétterembe, hogy én is egyek, és neki is megmelegíttessem a kajáját. Amit aztán olyan sokára hoztak ki, hogy Sári addigra jól lakott az én extrasós sült krumplimmal. Mindegy, egyszer azért lehet bűnözni...

Hazafelé elaludt az autóban, amit nem bántam, mert gondoltam, hogy itthon még mindig szerelnek. Nem így volt, így Sáit óvatosan becsempésztük az ágyba, ahol egészen 4-ig aludt. Szegénykém, a bölcsiben egyáltalán nem tudja kipihenni magát, úgyhogy ilyenkor alszik, mint a tök.

Délután aztán azt is megtudtuk, hogy Dani (a plüss kutyája) tulajdonképpen Anya meg Apa gyereke, vagyis Sári testvére. Illetőleg, hogy a pincében ronda békák laknak (...?), és a bölcsiben a Bence a barátja, a Bazsit viszont nem szereti, mert az ütöget, meg lököd.

Valami viszont tutira nincsen rendben a szemével. Állandóan lilás-szürkés a szeme alatt, mintha beteg vagy álmos lenne, időnként kicsit be is dagad neki. Ez változó intenzitással jelentkezik, ha nagyon fáradt, akkor a dagadás-lilulás erősebb, de olyankor is látszik, ha pihent. Néha kicsit csipás is szemecskéje. Mosogatjuk neki kamillával, de nem nagyon használ. A doki adott valami cseppeket, ha esetleg összeragadna neki, de ilyenről szó sincs. Kicsit aggódom, hogy talán az arcürege lehet beteg, mert azért folyamatosan taknyos, de mivel láza nincs és a kedve/étvágya nagyon jó, így nem tudom mire vélni a dolgot. Azt sem tudom, milyen orvoshoz vigyem, bár szerintem szemész lesz belőle.