Hallgattuk a Lopott könyvek című Tankcsapda számot (mellesleg az egyetlen élvezhető Tankcsapda zene számomra az Üljenek a fiúk ölébe a lányok c. förtelem óta). Sajnos nem találtam meg a neten, így csak egy idézet a szövegből: "Lopok Neked egy könyvet, a lapjait teleírom…

Anyutól kaptam egy felmosófejet karácsonyra, mert amikor a múltkor eljött takarítani (szokott így segíteni), akkor megállapította, hogy a felmosófejem már tönkrement. Rendesen be volt csomagolva, és a fa alá volt téve, és én rendesen örültem is neki, mert én sosem vennék…

Cs. időközben munkamániás lett. Mert Cs.-t előléptették, 2 hónap után 3 pozíciót ugrott előre. És mivel alapvetően szorgalmas és felelősségteljes, így aztán minden munkát rányomnak, ami miatt ugyan panaszkodik, de szerintem titokban élvezi, hogy ilyen fontos. És amúgy az is.…

Sári ásított egy hatalmasat, majd kalimpált kicsit a kezével, nyújtózkodott. Talán akkor ébredezett, vagy talán akkor készült elaludni. Az orvos valami vicceset mondott, mert nevetnem kellett, amitől szegény gyerek úgy rázkódott, mintha mosógépbe tettem volna. Ettől…

Cs. szerint a kék metróról a Pöttyös utcáig mindenki, aki szép, az leszáll. Ha esetleg maradt még szép ember a metrón, akkor az biztos leszáll a Határ úton. Kőbánya-Kispestig csak csúnya emberek utaznak. Tegnap majdnem elsírtam magam, amikor rádöbbentem, hogy ez is az élet egy…

Csak hogy folytassam Cs. „szörnyű” jellemének feltárását, és mivel már remegett a kezem, hogy ezt a bejegyzést megejthessem, el kell mondanom, hogy Cs. bizony horkol. Ugyan nem tudom, hogy a horkolás mennyire tekinthető jellemhibának, de az biztos, hogy engem ki lehet kergetni vele a…

Azt mondom Cs.-nek, hogy bújjon hozzám, és simogassa a pocakomat. Erre hozzámdörgöli az ágyékát és vagy megfogja a mellem, vagy belenyúl a bugyimba. Amikor ezt szóváteszem, megsértődik, aztán közli, hogy ne írjam ezt le a blogomba, mert majd mit gondolnak róla azok, akik…

Cs. pénteken bulizni volt, és hajnali 3-kor ért haza. Alkohol- és cigiszaga volt, bebújt mellém az ágyba, és még vagy egy órát beszélgettünk. Azt mondta, már alig várja, hogy megszülessen a baba, hozzám bújt, és olyan jó volt. Egyszerűen csak jó.

Néha úgy érzem, ennyire még sosem hagytak magamra. Nehéz ezt megmagyarázni, ezért úgyis az lesz, mint mindig – a hormonokra fogjuk, a hangulatváltozásokra, hiszen aki egy hülye számon elbőgi magát, az nem beszámítható... Én meg fekszem az ágyban, forgolódok a kétségeim…

Annyira szeretném, ha Cs. próbálkozna. Nem kellene erőltetni, megértenie, csak csináljon úgy, mintha akarná. Tudom, tudom, egy férfi ezt másképp éli meg... de azért akkor sem kellene úgy tennie, hogy ez az én dolgom. Csak az enyém. Rá a könnyebb része jutott, ez a természet…

Érdekes módon, miután kiderült, hogy fütyi nem nőtt, ma éjjel azt álmodtam, hogy kisfiút szültem. Érdekes módon a szülés nem volt olyan vészes, mint gondoltam volna, még az is eszembe jutott közben, hogy ha csak ennyi az egész, akkor ezt az egész „fájdalommal szülöd…

Régebben ha szeretkezéssel álmodtam, akkor az esetek nagy részében sosem Cs volt a partner(ek egyike). Általában tök ismeretlen pasik (?) férkőztek a gondolataimba, és mivel ezt nem tudtam minek tulajdonítani, úgy voltam vele, hogy az álmaimért azért nem kezdek lelkiismeretfurdalást…

Úgy érzem magam, mintha tiltott dolgot tettem volna, mintha bekukkantottam volna egy kulcslyukon. Láttam az élősködőmet a monitoron, 31 mm, inkább UFO-ra, nem emberre hasonlított, ugyanis a feje kb akkora, mint a teste tobbi része, de ez ebben a korban állítólag így van jól. Mi…

Jó'vanna'. El voltam foglalva. Magammal, persze, mert semmi nem mehet simán, és nekem is kell a törődés, amit Cs. csak részegen ért meg, de akkor úgy szorongat, hogy majd' össze roppanok. Szombaton esküvőn voltunk, az az unokatestvérem ment férjhez, aki csak 11 hónappal…

Annyira nehéz a teher, amit megint rámpakolt az élet! A remény, a vágy és a rettegés folyamatos görcsben tart. Szeretném, az életemnél is jobban akarom, ugyanakkor félek, hogy újra megtörténik, és azt nem élném túl. Olyan jó volna, ha nem kellene egyedül végigmennem az úton!…

Tegnap mondtam Cs-nek, úgy félek. Ő is, mondta, de örül. Én is örülök. Remény és félelem, milyen ambivalens az egész - öröm és stressz, ez is. Miről kell lemondanom, hogy most sikerüljön? Mert sikerülnie kell...